A szociális fóbia állandó, vagy ismétlődően visszatérő félelem nyilvános helyzetektől, cselekvésektől (pl. nyilvános beszéd több ember előtt) ahol mások figyelmének, esetleges megítélésének van a személy kitéve.

A specifikus fóbiát konkrétan meghatározható helyzet vagy tárgy, esetleg állat idézi elő (pl.: magasság, repülés, zárt tér, pók, egér, béka, kígyó, teknős, stb.). Jellemző, hogy a személy az adott helyzetet, találkozást igyekszik elkerülni. Amennyiben ez nem lehetséges, a fóbiás szituáció pánikszerű félelmet, rosszullétet vált ki. Gyakran a helyzetbe való belépés gondolata is szorongást okoz a fóbiától szenvedő emberben. A fóbiás zavarok gyakran társulnak depressziós zavarokkal.

A poszttraumás stressz betegség egy jellegzetes tünetegyüttes, mely egy extrém megrázó eseményt követően alakul ki.

Kényszerbetegségek alatt a kényszergondolatokból és kényszercselekvésekből álló tünetegyüttest értjük. Minden ember életében előfordulhatnak kényszeres tünetek, vagy rituálék, de ezek önmagukban még nem jelentenek betegséget. Betegséggé akkor vállnak, ha tartósan (legalább két héten keresztül) fennállnak, naponta legalább egy órát lefoglalnak, és kellemetlenül, kínzóan ismétlődve, jelentősen akadályozzák az illető mindennapi életét.

Túlzott szorongás vagy aggodalom számos eseménnyel, körülménnyel, aktivitással (munka, iskola) kapcsolatban, legalább hat hónapon keresztül.

A fóbia valamilyen tárgytól, állattól, helytől, esetleg személytől való irracionális félelem. A páciens maga is tisztában van azzal, hogy félelme indokolatlan. A szorongás eredményeképpen a személy ezeket a tárgyakat vagy helyzeteket kerüli, illetve a közelségük erősen negatív élményszínezettel, félelemérzettel jár. Már sokszor a helyzetbe való belépés gondolata is szorongást vált ki bennük. A fóbiás zavarok gyakran társulnak depressziós zavarokkal.

Minden egészséges ember életében előfordul, hogy álmatlanul forgolódik egy-egy éjszakát. Abban az esetben azonban, ha ez az állapot állandósul, és minimum egy hónapig fennáll, akkor krónikus alvászavarról beszélünk. Életkor előrehaladtával fokozatosan csökken az alvásszükséglet, amit fontos számításba venni.

Sajnos, gyakori lelki gond, ami megkeseríti sok ember életét. Meggátolja, hogy a bennünk lévő készségek és képességek mások számára is látható formában előbukkanjanak. Ilyen módon a sikerességünk és boldogulásunk gátló tényezőjévé válik.

A depresszió nagyon gyakori betegség, az irodalom szerint ma már népbetegségnek számít. Kezdetben a tünetek csak átmeneti rossz hangulatnak tűnnek, amit a környezet gyengeségnek, fáradtságnak, fásultságnak tart. Később a betegség súlyosan befolyásolja a beteg érzelmi egyensúlyát, étvágyát, alvását, munkabírását, memóriáját, szexualitását. A beteg maga sem érti miért nincs kedve kimozdulni otthonról, miért nem vágyódik társaságra, intim együttlétre.

A bulimia nervosában szenvedő betegre jellemző, hogy ismétlődően nagy mennyiségű táplálékot vesz magához, majd e habzsolás miatt fokozott bűntudatot érez, amit önhánytatással, vagy hashajtók, vizelethajtók használatával, szigorú diétával vagy fizikai túlterheléssel próbál ellensúlyozni. Korunkban a kövérségtől való félelem, a túlidealizált szépségideálnak való megfelelés miatt a táplálkozási rendellenességek soha nem látott mértékben jelentkeznek.

A pánikzavar akkor diagnosztizálható, ha: ismétlődő pánikrohamok jelentkeznek váratlanul, kiszámíthatatlanul, a legkülönbözőbb helyzetekben, és a rohamokat tartós előrevetítő szorongás követi. Ez a szorongás megnyilvánulhat az újabb rohamoktól való félelemben, ismétlődő, állandósult rettegésben a roham vélt következményeitől.